Nád És Gyékény Felhasználása | Nád, Sás, Gyékény - Itthon A Tisza-Tónál
2013. július 29. 08:26 A Tisza-tó növényvilágát jellemzően meghatározó fajokról lesz szó, melyeket igen gyakran összetévesztik, pedig jól megkülönböztethetőek. NÁD A közönséges nád az egyszikűek osztályának a perjevirágúak rendjébe, ezen belül a perjefélék családjába tartozó faj. A közönséges nádon kívül ebbe a nemzetségbe még 3 faj tartozik. A nád kifejezés leggyakrabban azonban erre a fajra utal. A nád az egész világon megtalálható, Európában is sokfelé gyakori. A nád, éppen úgy, mint a gyékények, az állóvizek nádasainak egyik jellegzetes faja. E növények elsősorban a víz alatti száraikat borító élő bevonat (biotekton) révén nagymértékben hozzájárulnak a vizek öntisztulásához. Azonban a különböző típusú víztestekben kialakuló egyensúlyi állapotok eredményezhetik a belső eutrofizációt is, amikor a vízbe hulló szerves anyag bomlásával alakul ki tápanyagfelesleg. A nád évelő fűféle, messze kúszó gyöktörzzsel és hosszú, föld feletti indákkal. Szára mereven felálló, 1-4 méter magas és alján 2 centiméter vastag.
Növénytan | Digitális Tankönyvtár
Ezt követi a bélföl, a varrószál. A legbelső szál a szíve, lelke. A levél széléről leeső szál a gyékényselyem, ian fonal. A szövött tárgyak felvetőjét készítik belőle. Levél részei: farok, derék, tő. A gyékény felbontását hámizásnak, tuskolásnak nevezik. 7. Áztatás Felhasználás előtt a növényt be kell áztatni. A szíve nedvesedik át a leghosszabb idő alatt, de figyelni kell, mert ha túl sokáig ázik, akkor bebarnul. Ha eleve nyirkos helyen tartják a gyékényt, akkor lehet, hogy nincs is szükség áztatásra. 8. Színezés: Nem volt jellemző. Székeknél, papucsoknál megjelenhetett egy-egy minta. A német nemzetiségűek anilin festékkel színezték a gyékényt. 9. Legismertebb feldolgozóhelyek: Szabolcs megye – Bodrogköz, Tiszahát Szolnok megye – Kisújszállás, Karcag Vas megye – Bősárkány Csongrád – Tápé Székelyföld – Mezőfele, Tacs 1. Technikák: Hímeléssel – falvédő, alátét, kisebb kosár, szatyor, papucs, kalap Spiráltechnika – szakajtó, hombár, párszárító, őrcsizmá Sodrással – szék befonása, szatyor füle Négyzetrácsos technika – alátét, szatyor alja Szövés – szatyor, ágymögévaló, szekérponyva, takanáltartó Játékok is készülnek gyékényből.
Még a keményítőben gazdag gyöktörzsét is felhasználták: megfőzve fogyasztották, megpörkölve pedig kávépótlóként itták.
A gyékény szavunk honfoglalás előtti, ótörök eredetű jövevényszó. Elődeink magát a növényt és a belőle készült szövedéket is a gyékény szóval jelölték. A 15-16. Századi írott és ábrázolt források is tanúsítják, hogy a középkori Magyarországon elterjedt a földre terített vagy ágyon elhelyezett gyékényen való alvás. 1. Gyékény ismertetése A gyékényt "hajós népnek" is nevezik, mert a vízparti növények (sás, káka, nád, gyékény) közül a gyékény szereti a legmélyebb vizet. A gyékény a folyóvizeket nem kedveli, ellenben állóvizekben, korhadó-tőzeges mocsárban egyaránt jól érzi magát. Látványos ismertető jele a barna, tömött, barna buzogánya, amiből kirepülő pihéivel szaporodik. A magról szaporodás mellett tarackoló, vagyis gyökérről is szaporodik. 2. Gyékény részeinek hasznosítása: Buzogány – tűz csiholására, levele – használati tárgyak készítésére, gyökere – lisztet őröltek belőle. 3. Gyékény típusai: Kan gyékény:Buzogányos, közepe kemény bot. Szűz gyékény: Nincsen buzogánya, ezt a fajtát használjuk a tárgyak készítésére.
- Mire jó manapság a gyékény? - Szépzöld
- Dr csaba magdolna rendelés
- Tramonto pizzéria neszmély
- Munkaügyi ügyintéző dunaújváros
- Gyerekek Játékok - Chrome webáruház
Keskenylevelű gyékény Typha angustifolia Nádként szokták emlegetni, tévesen, mert egész más a megjelenésük. A nádnak laza buga virágzata van, bütykös szalmaszárát aratják, magasabbra is nő. Hengeres, bütykök (szártagok) nélküli szára három méter magas is lehet. Gyöktörzse az iszapban kúszik. Kard alakú levelei szürkészöld színűek, másfél-két cm szélesek, szélük éles, könnyen megvágja a közte járó ember kezét-lábát. A virágok torzsa virágzatot alkotnak, a porzósak a virágzat tetején nyílnak, a termősek barna színűek. A porzós és termős virágok nem különülnek el, úgy mint a keskenylevelű gyékénynél ( vagyis a barna termős virágok után rögtön a sárga porzósok következnek). Apró szemtermése van, melyet vattaszerű szőrpihe vesz körbe. Ősszel a virágzat szétesik, ekkor kelnek útra a magok. Nem ajánlott lakásba vinni, mert itt is hamar szétpereg, és ilyenkor bokáig is járhatunk a piheszőnyegben. Vizek, vízpartok növénye.
Okostankönyv
.jpg)
Hosszú távon ezzel hozzájárulnak létfeltételeik fokozatos megszűnéséhez. A feltöltődéssel a széles nádasok belsejében ritkulás és kipusztulás indul meg, mert az oxigénben dús víz már nem tud bejutni és a nyári hőség idején a víz oldott oxigéntartalma tartósan nullára csökken. SÁS A sás a perjevirágúak rendjébe, a palkafélék családjába tartozó növénynemzetség, a palkafélék legfajgazdagabb nemzetsége. Esetenként más nemzetségbe tartozó növényfajok közönséges nevében is szerepelhet a "sás" szó. Az egész világon elterjedtek, de főleg a mérsékelt égövben. Rokonaiktól, a perjeféléktől jól megkülönbözteti őket, hogy nincs üreges szalmájuk: szárukat mindig bél tölti ki. Virágaik külön termőszáron fejlődnek: külön a sárga, porzós és külön a termős füzérvirágok — utóbbiak eleve termésre emlékeztető, tömlőcske alakúak: a felfújt tömlőből csak a bibeszál áll ki. A legtöbb (de nem az összes) sásfaj mocsarakban, lápokban, egyéb vizes élőhelyeken nő, ezekben gyakran a domináns növények. Számos fajuk azonban erdők aljnövényzetében, illetve sziklákon alkot összefüggő gyepeket.
Okostankönyv
Sulyok Józsefné, 2014. ápr. 07. A gyékény régen ínségeledel volt, de némi ízesítéssel finom ételek alapanyaga is lehet. Elődeink sokaságát mentették meg az éhhaláltól. Egész évben szedhető, a levele tavasszal, a virágtorzsa nyáron és ősszel, gyöktörzse pedig egész évben, még télen is. A gyékényfélék a perjevirágúak rendjének egyik családja. Egyes leírásokban egyetlen nemzetség, a gyékény vagy buzogánysás tartozik ide, mintegy 15 évelő, vízi, vagy vízparti fajjal. A bengyelét, a gyékény lisztes tövét a pásztorok tűzben sütötték, pogácsát készítettek belőle. A gyékénylevelek szedés augusztusban történik csónakokról. A parton megszárított gyékényt hazaviszik, ahol megfelelő előkészítés után kosarak, táskák, méhkasok, ponyvák készülnek belőle. Az országban sokáig megmaradt néhány jeles gyékényes falu, és ezek vásárokba szállították a portékákat. Bengyele, böngyöle néven különböző vízi, vízparti növények lisztes gyöktörzsét, gumóját fogyasztották nyersen, főve vagy sütve. Ínséges időkben főleg áradásos, belvizes években a gyékény összetört összedarált gumóit sós vízzel kovásszá keverve, meggyúrva kenyér, pogácsasütéshez is felhasználták.
Valószínűleg túléretten szedtem le, meleg volt a lakásban és azért pattant szét. Aztán olyat is hallottam, hogy hajlakkal kellett volna befújni a barna fejeket, ami összetartotta volna. Az érett levelekből fonott kosarakat, szőnyegeket készíthetünk. A gyékény gyöktörzsét ették ősztől tavaszig főleg sütve, főzve, szárítva, lisztnek ledarálva is. A sárközi és a kopácsi halászok a fiatal hajtásokból salátát készítettek. A levelek felső vége a legöregebb, a legfiatalabb része a levelek legalja, ott, ahol nő a levél. Vagyis a középső leveleket kihúzva a többi levél közül, jutunk hozzá a friss hajtásokhoz. Ennek színe világoszöld, szinte fehér, puha, lédús. Semleges ízű, emiatt jól fűszerezhető egy finom öntettel vagy fűszeres ízű növénnyel keverve. Salátába keverhető a madársóskával, aminek savanykás az íze, kakukkfűvel, vad hagymafélékkel. A régiséggyűjteményünkben szétnézve találtam egy pár régóta őrzött emléktárgyat. Szívesen bemutatnám köztük padlóvázát, kaspót, lábtörlőt, bevásárlókosarat, méhbefogó kosarat, lábos alátétet, kenyértartót, illetve húsvét közeledtével hímes tojástartót.