Iza Színházban Járt | Iza Színházban Jar File
- Iza színházban jartoudeix
- Iza színházban járt: A repülés boldogsága, avagy Uránvárosban áll egy színház
- Iza színházban jrt
- Iza színházban jar binks
- A krokodilus | Nemzeti Színház
A nagyszínpadon a Mesél a bécsi erdő színrevitelében, vagy a társulat tagja, Polgár Csaba által rendezett Délszaki éjben sokkal hangsúlyosabban érződött Ödön von Horváth, meg az az üzenet, hogy éppen "copyright"-olunk egy újabb weimari köztársaságot, mert ember, embernek farkasa. Itt nem. A színészek befektetett munkája ellenére elmaradt a nagy élmény. A nyitó dal, a Temptations sorai adták vissza legjobban mit láttunk, "kísértés, aminek nem tudtam ellenállni, eltévedtem, pedig tudtam merre a helyes út", ennyi, de nem több.
Iza színházban jartoudeix
Mi történik, ha valakit lenyel egy krokodil? Meghal, mondanák Önök. De mit mond Dosztojevszkij? Miután a pétervári csinovnyikot (ma úgy mondanánk: hivatalnokot), Ivan Matvejicset egy hatalmas krokodil váratlanul lenyeli, nemhogy meghalna, de – a krokodil legnagyobb meglepetésre – kifejezetten örül új helyzetének. A fenevad gyomrából ugyanis világosságot és új eszméket hirdethet polgártársainak. "Elég csak elkülönülni valahol, vagy belekerülni egy krokodilba, máris megteremtődik az egész emberiség számára a paradicsomi lét lehetősége" – bölcselkedik Ivan Matvejics, A krokodilus főhőse. Dosztojevszkij visszaemlékezései szerint a kisregényt egy valós esemény ihlette: egy német zoológus 1864-ben Szentpéterváron élő krokodilt mutogatott az egzotikus élményekre vágyó közönségnek pénzért. A különös, groteszk élmény hatására Dosztojevszkij fanyar, filozofikus humorú, abszurd történetet kerekített, amely leginkább Gogol pétervári történeteinek (mint például az Orr vagy a Köpönyeg) irodalmi hagyományából merített.
Iza színházban járt: A repülés boldogsága, avagy Uránvárosban áll egy színház
Bohoczki Sára szintén vendégként lépett fel, ugyanabban a jelmezben hol nőként, hol férfiként. Meg kell hagyni helyre kis üzletasszony volt a fehérnemű üzletágban. Kákonyi Árpád zenéje máskor szárnyakat ad a darabnak, itt nemhogy drámai felhangot nem adott hozzá, de szinte idegesítő volt, ahogy a két zenész (Katona Dávid, Kákonyi Árpád) a csöppnyi színpadon gitározott és szintetizátoron pötyögött, ide-oda ügyeskedve magát és hangszerét. Értettem én persze, hogy mi lehetett vonzó a színháznak, Gáspár Ildikó rendezőnek a darabválasztásban, miért lehetne ez a színmű – talán aktualizálás nélkül is - felkiáltás napjainkban. Tudom, hogy a butaság és a gonoszság borzalmas sebeket ejthet egy másik ember lelkén, igazi tragédiákhoz vezethet. Ahogy sajnos azt is, hogy mindig egész kicsiben kezdődik minden, egyetlen botlás, egy rossz gondolat, ami végül elsöpör. Nem mondom, hogy a színre vitt figurákból nem érződött ki az ördög a részletekben rejlik mondandó, vagy a lappangó sunyiság, gonoszság, de erősebb volt az ilyen az élet, meg a sajna már csak ilyen felszínesek és ostobák az emberek üzenet.
A budapesti közönség az utóbbi években két Fokin-rendezést is láthatott már a Nemzeti Színházban. A játékos című Dosztojevszkij-regény nyomán készült Zéró liturgia a 2014-es MITEM egyik szenzációja volt, tavaly pedig Gogol Háztűznézőjével vendégeskedett a Nemzetiben az Alekszandrinszkij.
Iza színházban jrt
Ami kimaradt, okkal maradt ki, ami bekerült, okkal került be. Elhagyott monológok és leheletfinom aktualizálás. Egy reklámfoszlány, egy mozaikszó és a történet máris kortalan, aktuális mondanivalóval. A főszereplő Vári Éva, aki művészként akkor tud szárnyalni, ha hisznek benne. Budapesten az elmúlt tizenöt évben inkább – ahogy MGP írta – "kritikával be nem fogható" színművek és rendezéssel kacérkodó színészkollégák keresztezték útját. Majdnem mindig önmagából, önmagától kellett felragyognia. Ez annak dacára igaz, hogy remek lehetőségeket is kapott. (Örömforrásnak ott voltak a monodrámái: Piaf és Rose. ) Felelősen, benne gondolkodó színházvezetőkben, "belélátó" rendezőkben volt a hiány. Elfásulni, megcsömörleni lehetett ebben a munkában, mégsem látszott soha rajta, hogy pénzért dolgozna. Ő a színpad megszállottja, így hosszan nem fáradt bele. Megállás nélkül, keményen dolgozott, sok színpadi sikert tudhat maga mögött. Kivételek azért akadtak. Egyikük Vincze János, aki mindvégig "látta" őt, egyedi karakterét, művészi erejét, tudását.
- A krokodilus | Nemzeti Színház
- Minden rendben lesz
- Hol ehetek kalocsa
- Vii ker önkormányzat full
- Magyarország málta vizilabda
- Tezenis fürdőruha 2018
- 37 darab Vác Családi ház Eladó Pest megyéből profHOUSE.hu
- Augusztusi ingyenes játékok – PlayStation Plus - ByTech
- Amerikai hot dog
Iza színházban jar binks
Remekelt mindegyik figurájában, hol pökhendi, lekezelő, hol csendes agresszor, hol közönyös, hol anyaszívű kolléga. Úgy tűnt, egy grimasz, egy félmosoly, egy nézés és kész a színpadi karakter. Kedvvel, hittel, - szinte derűsen - játszott, jó volt látni. (Azt sajna nem tudom miért kellett férfi főkórboncnokot megszemélyesítenie, gondosan piszoárba vizelve. ) Nagy Zsolt, fekete szakállal, kigyúrt macsóként, bőrnaciban, mint Mária, megmutatva milyen egy testéből élő, megalázott asszony. Vajon ő miért lépett fel női szerepben? A gombhoz varrjuk a kabátot elvű, kőbunkó rendőr figurája, akár egy gorilla. Ez a színpadi jellemábrázolás - egyedüliként, a felszínen is és nem csak lappangva a sorok között - félelmetesre sikeredett. Znamenák István is két remek karaktert mutatott. Segédkórboncnoka egy idegesítő, furcsa, magányos csodabogár, beletemetkezve extravagáns hóbortjába, a kisállattartásba. Mogorva, tikkelő, vagy inkább paralízises bíróként megint csak eljátszotta három percben egy szétesett házasság érzéktelen férjét, aki ráadásként csak otthon szájal, a gyengébbel, a hivatalában egy bólogató beszari, Nagy Péter narrációjára talán nem volt feltétlen szükség, de lehet, ahogy diktafonba mondta néha a színpadi a történéseket, ez adta a "színes rendőrségi hír" jelleget.
Csak ott, akkor még nem a halottakra emlékeztek, hanem éppen marihuánát szívtak. Számomra eddig ez az éved legösszetettebb színházi élménye. Mert a színházban mégiscsak a színész a legfontosabb, nem a technika és a semmit valaminek eladni akaró szemfényvesztés. Pécs, Uránváros, Pécsi Harmadik Színház kisszínpada. Eddig kellett jönnöm, hogy Cseh Tamással szólva, "kapjak meg mindent, amit a színháztól várok". Ráadásul, a fennmaradásért való küzdés dacára, Vincze János rendező üzenete pozitív. Mindig van kis remény. Honthy Hanna még mindig szól a rádióból és a színpadi egér is életben marad. (Toldy Miklós felvétele. )
A krokodilus | Nemzeti Színház
A fiúnak nem kell a büntetett előéletű szerető, foltot ejtene előmenetelén. A lány elkeseredésében – se pénz, se szerelem, meg amihez nyúlok tönkre megy érzése - a folyóban végzi, majd a hullaházban, már nem árulja a testét, ingyen hulla lesz. Igaz persze, hogy a Hit, szeretet, remény története valójában "egy bűnügyi krónika margójára" csak, nem mutat fel teljes emberi sorsot. Egy hír a Blikkben, X. Y. a Dunába ugrott szerelmi bánatában, vagy menekülve ez élet terhei elől. A karakterek plasztikusak, elnagyoltak. A két főszereplő, a lány és a rendőr (Kókai Tünde és Patkós Márton) haloványak voltak. Azt, hogy Patkós úgy általában mire képes a színpadon már megtapasztaltam, ahogy Kókait is láttam már jónak. Inkább azt éreztem játékukban, hogy nem nagyon tudták milyen rendezői elvárásnak kéne megfelelniük, vajon mit is kéne pontosan megmutatniuk a színpadon. A szerelmespár köré épülő "epizodisták" ellenben erős csapatot alkottak. Elsőként a vendég, Csákányi Eszter. Furcsa, hogy ő már "nagy öreg" itt, többes szerepben, főkórboncnok, bíró feleség, segélyért sorban ülő munkásasszony, rendőrtiszt.
Iza színházban járt, 2017. május 1. -i előadás) Az Örkény Színházban sem sikerülhet minden. Elég érthetetlennek tűnt a nézőtérről, hogy kilenc színészt, köztük a színházban vendégeskedő Csákányi Esztert vajh miért is kellett kitenni ennek az Ödön von Horváth "próbálkozásnak". Arról nem is beszélve, hogy a hajdani Shure Színpad szinte alkalmatlan színháznak, tényleg csak kísérletezni lehet itt, a nézőkkel és a művészekkel egyaránt. Adott egy fiatal lány, aki kereskedői engedélye megszerzéséért betoppan az Anatómiai Intézetbe, hogy eladja 150 ezerért holttestét. Pechére az intézet nem vásárol még élő hullát, de a különc segédkórboncnok megsajnálja szorult helyzetében, pénzt kölcsönöz neki. Igaz azért, mert azt hiszi az apja rendőrfelügyelő. Újabb pech, a lány apja közterület-felügyelő. A derék segédkórboncnok önérzetében sértve, elvégre becsapták, feljelenti a lányt, akit 14 nap elzárásra ítélnek. A harmadik pech, a lány beleszeret egy közalkalmazottba (rendőrbe), akinek a karrier iránti vágya, a társadalomnak való megfelelés iránti igénye erősebb, mint szerelme.
A Boldogtalanok Húbernéja, a Tóték Mariskája, a Kvartett Felesége és a Macskajáték Orbánnéja után most ötödik közös munkájukba vágtak bele ők ketten: A szent család anyafigurájába. A színésznő másfél évtizedes csipkerózsika álomból ébredt. Újra valami rendhagyót kellett teremtenie. Nem a megszokott szerepköre, nem a megszokott eszközök. Nem mulattatnia kellett, lehetett tragikomika. Megint a nehezebb utat választotta. Az anyafigura nem az élettől, körülmények hatalmától gonosszá vált proli asszony. Más, szofisztikáltabb, törékenyebb, összetettebb. Örömmel játszik, szemmel látható, hogy a szerepről, a karakterről millió dolog jutott az eszébe. Van az előadásban Vári-féle hozzáadott érték, kihallani a művész saját sorait. Akárcsak Piaffal és Rose-al, mondanivalója van a figurán át. Társadalmi, magánéleti egyaránt. Egy-egy jelenetben zavarba ejtően személyes, önreflektív. Furcsamód, játéka egyszerre intellektuális és ösztönös. Magától értetődően illeszkedik a színészcsapatba, nem számít hol, milyen körülmények között.