Kő Kövön Kiállítás: Jade Kő Gyógyító Hatása
- Kiállítás
- Inkabringa és YGergely közös blogja: Kő kövön - Kiállítás a Néprajzi Múzeumban
- Kerti kő grill
Ha valaki nem zsidó közösségben él, vagy nem kutat konkrétan e témában, ugyan honnan is ismerné ma már a sulkopfler, strájmli, talesz vagy cedaka jelentéseit? A kiállításon sok apró hétköznapiságra, ünnepi pillanatra fény derül, ami egy kultúrának, egy vidéki közösségnek az életkeretét adta. Izgalmas, tanulságos, kíváncsiságra és érdeklődésre érdemes emlékek ezek. A múltat őrző tárgyi emlékek mellett üdvösen megjelenik a 21. századi digitális kultúra is. Életteli, plasztikus színfoltja ez a kiállításnak. Általuk magunk is az eltűnt vidéki zsidó kultúrák kutatóinak érezhetjük magunkat, mert aktívan keresgélhetünk, szemlélődhetünk. Beavatódunk. A 21. század élményszerűen kézzel foghatóvá teszi, amit a 20. század elvett tőlünk. A MOME TechLab működött közre a digitális elemek kiállító térbe illesztésében. Kiegészítik az eredeti tárgyi emlékeket, egyúttal meg is emelik a kiállítás élményét. Általuk a szó szoros értelmében belépünk ebbe a letűnt közegbe. Két digitális eleme van a kiállításnak.
Kiállítás
A héten látható utoljára a Néprajzi Múzeum "Kő kövön. Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából" című kiállítása. Az október 18-i finisszázson tárlatvezetés és művészeti performansz várja az érdeklődőket, a részvétel ingyenes. A Néprajzi Múzeum a héten záró kiállítása megkísérli előhívni azt a képet, ami a Holokauszt előtti időszakból megismerhető a magyar vidéki zsidóságról. A kiállítás törzsanyagát a Néprajzi Múzeum saját gyűjteménye adja. Ez a kollekció – egy-egy tárgy kivételével – még soha nem szerepelt kiállításon, sőt igazán eddig a múzeum zsidó vonatkozású anyagának pontos számbavétele, értelmezése sem történt meg. A közel egy évig látogatható tárlat erre tett kísérletet: bemutatta a kicsi, de jelentős judaika gyűjteményt, a zsidó használati eszközöket, a zsidó műtárgykereskedők, magángyűjtők révén a múzeumba került tárgyakat és a rendkívül gazdag fotóanyagot. Október 18-án vasárnap a bontás megkezdése előtt különleges programmal zárul a kiállítás. Este hat órától Szarvas Zsuzsa, Bata Tímea, Gebauer Hanga és Sedlmayr Krisztina kurátorok vezetésével utolsó sétát tehetünk a kiállítás terében, megismerve azt a kultúrát, mely mára nehezen rekonstruálható, a maga egykori teljességében nem, csupán bizonyos elemeiben idézhető fel.
A gyűjteményi anyagot bemutató termek sora után következő, diák kurátorok által rendezett Tantárgy és barkochba terem a kérdések terme: az élő közönségkapcsolat, a különböző viszonyulások, reflexiók, a párbeszéd és a pedagógiai feldolgozás színtere egyben. A digitális vitrinben bemutatott adománykönyv látványa a kiállításba belépőt izgalmas, dinamikus képpel fogadja. Egy érintéssel megjelenik a kijelző, amely lehetővé teszi, hogy az üveg mögül áttetsző eredeti műtárgyhoz szinte hozzányúlhasson a látogató, az egyes részeket megérintve felfedezze azt, annak feliratait és a hozzá kapcsolódó anyagokat, képeket kivetítse a vitrin fölé. A kiterjesztett információ a könyv láthatatlan mélyébe és a pápai zsidóság hétköznapjaiba kalauzol. Jó néhány családot sikerült összekapcsolni az adománykönyvben szereplő személyekkel: többek között a Karinthy család felmenőit, illetve Alfred Göring magyar orvos barátjának, Kovács Lászlónak a nagyszülei is megtalálhatóak az adományozók listáján. A kiállítás belső termében fogadja a látogatót a másik egyedi fejlesztés: a szombati asztal.
Inkabringa és YGergely közös blogja: Kő kövön - Kiállítás a Néprajzi Múzeumban
A tárlat tehát nem akar teljes képet felrajzolni, sokkal inkább azt emeli ki, hogy ez a kultúra mára nehezen rekonstruálható, a maga egykori teljességében nem, csupán bizonyos elemeiben idézhető fel. A töredékességnek azonban más oka is van: a Néprajzi Múzeum vállaltan nem szeretett volna tárgyakat kölcsönözni, a fő cél az volt, hogy saját, zsidósághoz kötődő, eddig még soha ki nem állított tárgyait végre a látogatók elé tárja. A kiállítás tíz nagy téma köré csoportosul, az élet és a viselet fő kérdéseit végigkísérve mutat be, vagy inkább villant fel egy eltűnt kultúrát. A kiállítás talán túlontúl etnográfiai, amit persze nem róhatunk fel a Néprajzi Múzeumnak, de tény, hogy a tárlat erősen tárgyközpontú. A belépőjegy mellé viszont jár egy kis lexikon is, így tényleg, de tényleg mindent meg lehet tudni végre a zsidó tárgyakról, kultúráról és ünnepekről. Mindenki előtt világos lesz, mi az a hajbli, a hanuka, a kaftán, a jom kippur, a mezüze, a misva, vagy éppen a széderest. Rengeteg olyan tárgy látható a kiállításon, amelyeket az utolsó pillanatban, a kilencvenes évek elején gyűjtöttek kutatók kárpát-aljai, zsidó közösségekben, illetve olyan tárgyak is, amelyek csak a Néprajzi Múzeum birtokában fellelhetők.
Ugyanez zajlott le Tokajban és környékén generációkkal korábban, amire a kisebb, környékbeli településeken épült zsinagógák is utalnak. Hasonló volt a helyzet Makón is: a város "hungarikumát", a vöröshagymát főleg zsidó kereskedők tették ismertté előbb az Osztrák–Magyar Monarchia területén, később, a két világháborút követően azon is túl. A helyiek kevéssé érzékelték az ebből adódó előnyöket, legalábbis még a háború után is ellenségesek voltak a túlélőkkel szemben – legalábbis a gyerekek, meséli a kamera előtt egy Izraelből látogatásra hazatérő egykori makói. A "hazatérés" szóval sem tud mit kezdeni, hiszen – mint mondja – új hazát kellett keresnie. Néprajzi Múzeum, május 31-ig
A digitális technológia jóvoltából egy szombatot ünneplő családi asztalhoz ülhetünk le, ahol kép, zene és textúra kombinációjából készült "útvezető" animáció segítségével követhetjük nyomon a szombat ünneplésének szertartását. Itt jegyzem meg, hogy már csak azért is érdemes elvinni a kiállításra az egész családot, vagy baráti társaságoknak összefogni, mert a szombat ünneplése a zsidó hagyományok szerint akkor a legszebb, ha közösségben, családi körben történik, imával, tanítással, énekléssel. Ezért a digitális ünnepi asztalhoz legalább három embernek kell leülnie, hogy elinduljon az animációs szombati vacsora. Ami a muzeális tárgyak, és a digitális technológia aktív szemlélődése mellett az erényét adja a kiállításnak, hogy a jövő nemzedéket is bevonja a történelmi közeg és kulturális háttér megismerésébe. Múzeumpedagógiai foglalkozások keretében iskolások mélyülhetnek el az egykori vidéki zsidóság életében. Az igazi erejét az adja ennek, hogy maga a koncepció is középiskolás diákok ötletein és együttműködésén alapul.
Takács Szabolcs külön megemlékezett az egy évvel ezelőtti, 17 áldozattal járó, "az európai értékek ellen" elkövetett "aljas, kegyetlen és gyáva" párizsi merényletsorozatról. Jelezte, hogy a magyar nép és kormány akkor és a jövőben is Franciaország mellett áll, miután "Európa olyan helyzetben van, amelyben a zsidó-keresztény kulturális gyökereinket és értékrendünket támadják meg bizonyos erők". Az államtitkár szerint a magyar kormánynak és a társadalomnak "különleges felelőssége" van az Európát jelenleg sújtó antiszemitizmus elleni küzdelemben, hiszen a "magyarországi holokauszt a holokauszt történetének egyik legfájdalmasabb epizódja volt". "A második világháború egy késői szakaszában nagyon rövid idő leforgása alatt 600 ezer magyar honfitársunk pusztult el, s nemcsak az áldozatok, hanem az elkövetők közül is nagyon sokan magyarok voltak" - tette hozzá Takács Szabolcs, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a holokauszt Magyarországon szinte teljes egészében elpusztította azt a zsidó közösséget, amely évszázadok óta részét képezte a magyar vidék társadalmának.
Kerti kő grill
A Pulszky Társaság fenntart minden, a portál bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot.
- Achát kő
- Nasa kiállítás budapest
- Nikon d7000 teszt
- Kő kövön - új időszaki kiállítás a Néprajzi Múzeumban – kultúra.hu
- Divatról szóló könyvek
